Élesen csöngött a szerkesztőségi telefon. A vonal túlsó végén Stamler Imre, a somogyjádi iskola igazgatója.
- Amire öt éve gyanakszom, az most bebizonyosodott. Az Edde melletti mezőn, az ősi Gyümölcsény földjén Árpád- vagy avar kori vaskohóra bukkantam. Ez a szenzációs lelet támpontja lehet Somogy uruszág X. századi fejlett kultúrájának…
Időegyeztetés, megállapodás: pénteken 10 órakor találkozunk Somogyjádon.
Az iskolaigazgató szobájában Költő Lászlónak, a megyei múzeum régészeti osztálya vezetőjének is elmagyarázta Stamler Imre régészeti fölfedezését.
-Tavaly tavasszal is bejelentettem a múzeumnak, hogy két Árpád-kori vagy még inkább honfoglalás kori település között több helyen vassalakot találtam. Akkor a múzeum nem méltatta ezt figyelemre, mondván: Somogyban kevés a valószínűsége annak, hogy vasat öntöttek volna. Nincs lelőhely, másrészt eddig nem is találtak ilyen maradványokat. A hó nélküli napsütéses tavaszon azonban egyre többet jártam a gyümölcsényi határban, ahol a vízmosásban centiméter magasan állt a kohósalak. Kezdetben azt hittem, hogy kovácsműhelyből hordhatták ide a salakot. Amikor hét elején újra a szántóra indultam, már alkonyodott. Mégis sikerrel jártam. Egy agyagcsődarabkát találtam, amely félreértetlenül egy IX.-X. századi vaskohó légbefújókájara utal. Másnap megtaláltam ennek egy csaknem tizenöt centis darabját is. A vége vassalakkal eldugult, tehát ezt már ledobták, mert használni nem lehetett.
Megtekintettük a fölfedezést, majd négyen nekivágtunk a határnak. Gumicsizmában, csöpörgő esőben indultunk a gyümölcsényi mezőbe. A patak, amelyben átmentünk, a Gillai-árok. Ez a Vargabonyi-patakba folyik, az pedig a Desedába. A Vargaboyni-ároktól keletre Bogátpuszta fekszik, amelyet Anonymus is jegyez. 921-ben Bogát vezér segítette Berengárt az egyik kalandozásban, majd Erdélyben a Maros és az Olt között fejedelmeként is számon tartották…
A régész és a történelemtanár igazgató hosszan beszélgettek a honfoglalás korabeli somogyi település maradványáról, kultúrájáról, majd a szántáson rábukkantak egy szálláshelyre (körvonalai jól látszanak), s ettől a helytől nyolcszáz méterre a salakhányóra is. A szántáson mindenütt vasérces salakot találtak A régészeti osztályvezető cserepeket és salakot gyűjtött, az igazgató pedig egy „ráadás” szenzációról számolt be:
- Innen keletre, mindössze 15 kilométerre van Somogyfajsz. Az ottani horgásztó bővítése közben még több salakdarabot találtunk a partoldalban. Fajsz a kürtös-patak mellett van. A Kürt közismert törzsnév, Fajsz pedig az egyik fejedelemé; az ő fia volt Jutas (Juta), az apja pedig Árpád. Az a teóriám, hogy honfoglalás kori szolgáltató falu nyomára bukkantunk, ahol vasat öntöttek a fejedelemnek.
A barangolás után, a hely bejelölése következett, majd Költő Lászlót kérdeztük:
- A vaskohó léte szintén teljesen bizonyítottnak látszik -mondta- Az idén valamennyi régészünk ideje be van osztva, de időt szakítunk rá, hogy a kohót feltárjuk. Korát mintákból egy időazonosítási eljárással plusz-mínusz ötven évre beazonosítjuk. Föltételezem, hogy késő avar- vagy Árpád-kori lelet. Somogyban Zamárdiban találtunk ilyen leletet tavaly nyáron, Ezen a részen azonban eddig nem bukkantunk vaskohóra. Ha Árpád-kori, akkor nemcsak helyi jelentősége érdekes, hanem a honfoglalás korához is ad újabb adalékot.
Stamler Imre azt mondta:
- Bogát újra jelet adott. A Somogyországi fejedelemség lassan föléled 1100 éves álmából. Ezer év után kötelességünk ezt föltárni és méltóan ápolni.
Stamler Imre:
Ez a dokumentum kétségtelenül bizonyítja, hogy a bogáti és fajszi lelőhelyeket én fedeztem fel 20 évi helytörténeti kutatás eredményeként. Ez azért fontos tény, mert Magyar Kálmán és Gömöri János 1999 után is ezt a felfedezést tagadták.
A lelőhelyet 1986-ban Magyar Kálmánal akartam bizonyíttatni. Nem tette meg. Nem jött a lelőhelyre, a felfedezést bejelentő írásom közlését, pedig 1988.02.11-én megtiltotta.
Ezért bizonyítottam a sajtó segítségével, tanukkal! Magyar Kálmán ezt a bizonyítást sem fogadta el. Sajtópert indított az újságírók, a főszerkesztő ellen, mert megsértették a régészeti törvényt!... A per azért maradt el, mert 1988.04.25-én ásatással bizonyítottuk az első 23 kohós műhely létezését. A kormeghatározáshoz Gömöri János adott segítséget.
Ekkor hívtam Költőt és Gömörit Fajszra és Büre, mert minkét helyen ép kohós műhelyeket valószínűsítettem!...
Fajszon hittek nekem, de Bün 1998-ig nem! …
Fajszon 1988. szeptember első hetében a 16 kohóból 4 majdnem ép volt!...
Gömöri János volt a feltáró régész.
A DUNAFERR Dunai Vasmű Rt. erkölcsi és anyagi támogatásával elvégzett második ásatás folyamán, 1995 szeptemberében egy olyan kora középkori vasolvasztó telepet tártak fel, amelyben összesen 21 bucakemencét használtak hoszszabb időn keresztül a vaselöállítás szakmai titkait ismerő elődeink. A kemencék közül 4 db megőrizhető a jövő nemzedék számára.
Az ásatás során felszínre került tárgyi leletek arra utalnak, hogya szóban forgó területen és időpontban a magyarság alkotó módon volt jelen.
Tekintettel a leletek ipartörténeti és magyarság-történeti szempontokból felbecsülhetetlen értékére, a DUNAFERR Dunai Vasmű Rt., a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület egy alapítvány létrehozását indították el, amelyet Somogyfajsz község Önkormányzata és Marcali város Önkormányzata is támogatott.
Az alapítvány első munkájaként egy többfunkciós épületet emelt az ősi vasolvasztó-kemencék fülé. Az épületet aDunaferr Mémökiroda Kft. tervezte Máriás Nyina vezető tervező irányításával. A múzeum kialakításához egy "Dunaferr Jurta" könnyü-acélvázas, kupolaszerü szerkezetet használtak fel. Az acélszerkezetet aDunaferr Acélszerkezeti Kft. gyártotta és szerelte. Az emlékhely kialakításának irányítását, szervezését a Dunaferr szakemberei végezték.
Utolsó kommentek