Stamler Imre: Mágikus szó a fúvókán
2010.03.24. 12:50
Államhatalmat igazoló kulturális örökséget tártunk fel Bűn, vagy csupán egy nemzetségfő letelepedését tudjuk bizonyítani?
Miért került elő a rovásírásos fúvóka Bűn?
2010.03.24. 12:37
A hetvenes években felgyüjtöttem környékem történelmi helyneveit. Ezek eredetének vizsgálatakor rádöbbentem, hogy Somogyban bizonyítható a X. századi magyar államhatalom születése, ha régészeti kutatásba fogunk.
Mivel Magyar Kálmán ekkor a honfoglalás korát kutatta, ezért különleges figyelemmel olvastam beszámolóit nemzetségi kutatásáról. Ám diadalittas jelentéseiben hiába kerestem Árpád örököseinek államszervezéséről, Somogyországról, a 3. dukátusról nem írt semmit. Szerinte "az Árpádok csupán 955 után kerülhettek Somogyba. Előtte már a X. század első felében itt telepedhetett le Bogát a hozzá tartozó nemzetséggel/gekkel/. Sikerült meghatároznunk a megye első ismert honfoglaló nemzetségét is. Mivel az Anonimus által emlegetett Ősbő vezér veszprémi birtoklása, valamint a Bogát udvarhelyek is X. századra keltezhetőek, és Bün található települések XI. századi ak így ez a datálás, azonosítás biztosnak vehető". 1
A magabiztos állítást tévesnek tartottam, mivel a régész nem talált terepjáró ásatással X. századi fejedelmi bői lelőhelyeket, s állítását cáfolni lehet az írott forrásokkal a helynevek etimológiájával is.
Közös terepbejárással próbáltam a nemzetségkutatót ráébreszteni tévedéseire, de nem hallgatott rám. Nélküle kellett felkutatnom a fejedelmi hatalmat bizonyító vaskohászati telepek salakjait, településeket, temetőket várak maradványait. Kanyar József ösztönzésére 1987-ben leírtam kutatási feltevéseimet, tapasztalataimat és terveimet. A lektorálásra felkért Magyar Kálmán azonban bizonyítékaimat semmibe vette és megtiltotta írásom közlését. Indokolásából kiderült, hogy állításaim ellentétesek voltak azokkal az akadémiai dogmákkal, melyeknek a nemzetségkutató elkötelezett je volt. "Optikai csalódások áldoztává" nyilvánított, aki csupán ,Jajongásra" képes... 2
A pökhendiség arra kényszerített, hogy történészként terepjáró kutatásokat végezzek, majd ásatásokat szervezzek a bizonyításhoz. A tiltást követően, aztán 2 hónapon belül még 15
másik helyen is vaskohászati telepeket tudtam bizonyítani. Két hónapon belül kiválasztottam Bogát, Fajsz, Koppány helyneveinél azt a három telepet, ahol a fejedelmi hatalmat ásatási eredménnyel akartam bizonyítani. 1988-ban Bogát, Fajsz mühelyeit Költő László és Gömöri János ásatásvezetésével igazolni tudtuk. A Koppány helyneve közelében lévő büi telep feltárását azonban 10 éven át senkivel nem tudtam elvégeztetni. Közben elkészült a Milyen lehetett az ősi Somogyország? címü kutatási programom. A lektorálást vállaló Lászó Gyula és Gömöri János javasatára megvártuk az ásatások kormeghatározó mérési eredményeit. Ennek birtokában jelentettem be a somogyi fejedelmi vaskohászat felfedezését, kutatási programomhoz kapcsolva. / Meghalljuk-e Somogy ősi vasolvasztóinak üzenetét? / A kiadást 1989-ben a Megyei Levéltár vállalta. 1988. december 19-én Pécsen a P AB által szervezett történész-régész konferencián is bejelentettem felfedezésemet. Előadásom tömörített változata több kiadásban jelent meg. Fodor István és Gömöri János voltak a lektoraim. Ehhez azért ragaszkodtam, hogy ne érhessen a kontárkodás vádja.1989-ben Bogát közelében a hajdani
Jádalbertinél egy ősi út mellett Bárdos Edit jóvoltából sikerült bői temetőt is feltárni. Bogát harcosait temették ide.
E rendkívüli eredményekről tájékoztattam Heckenast Gusztávot, Györffy Györgyöt, Nováki Gyulát, Bakay Kornélt és más szakembereket, mert meg akartam nyerni a MTA Régészeti Intézetét, az OTKA illetékeseit kutatási programom átvételére, megvalósítására, mivel a Megyei Múzeum segíteni nem tudott. Azt hittem, hogy az általam védett lelőhelyekre majd az illetékesek kíváncsiak lesznek... 3
Senki nem állt szóba velem a hatalmat birtoklók közül. Nyolc évig.
1995-ben a magyar kohászok tették meg azt, amit az állami tudományos vezetőktől hiába kértem. Ök adtak testet gondolatiamnak 1996-ban Fajszon, egy újabb ásatást követően. Megépítettük Európa első őskohászati múzeumáL és a magyarság egyetlen millecentenáriumi történelmi emlékhelyét. ..
Ha azt gondolná valaki, hogya fajszi siker után majd a régészek kezdeményeztek Bűre Csollányosra, Somodorra, Bogátra, vagy máshova újabb ásatásokat, akkor téved! 1998-ban kutatási programunknak megfelelően alapítványunk elnökével kezdeményeztünk két újabb ásatást. A szakmai vezetésre kuratóriumunk két régészét kértü1c Költő László vállalta a közös munkát, Gömöri János viszont kijelentette, hogy nem "közösködik" velem. Nem akarta, hogy az ásatáson részt vegyek, bár az ásatást is én szerveztem meg. Elfogadtam megalázó feltételét. Ám hiába mentünk a bűi lelőhelyre, mert a telepet jelentéktelennek ítélte, újra, ahol épp kohókat nem találhatunk. Azt állította, hogy túlzok, délibábokat kergetek. .. Ezért kénytelen voltam más választás nem lévén újra Magyar Kálmánhoz fordulni. Ezt lehetővé tette az, hogy 1997-ben "kibékült" velem, "szívből gratulált", s azt hittem megváltozott. .. Az ásatás,ra rá kell~tt beszélnünk. Még az alapítvány elnökének is győzködnie kellett... Az első ásatást követően bebizonyosodott, hogy a régész történelmi felfogása és a mi kutatási programunk szelleme nem egyeztethető össze, mivel ő a telepet a Bű nemzetség hagyatékának tartja. Gömöri majd később Vékony Gábor is ugyanezt vallja.
Felfoghatatlan számomra, hogy jelentős szakmai felkészültségű régész szakemberek hogyan tarthatnak négy vagy ennél is több műhelyes vaskohászati telepet, vérségi kötelékek közt élő nemzetségfő kulturális hagyatékának. Az ércek bányászatához, a fák kitermeléséhez, faszén előállításához, a vaskohászathoz, az acél tisztításához, tömörítéséhez, a kovácsoláshoz, egyéb vasműves munkákhoz, sokirányú munkamegosztás kellett, speciális szakértelem. Ezt jelzik a szolgáltató neveket őrző települések nevei is. Az ezekben élő fejedelmi szolgáltató népek a hatalmat biztosították, a katonai erőt, a gazdagságot, mivel a vas négyezer év óta minden hatalom építésének legfontosabb stratégiai alapanyaga és feltétele. Erről már 1988-ban minden lényeges állítást leírtam. Közöltem, hogy miért monopolizálták a fejedelmek a vastermelést, a sóhoz hasonlóan, s miért voltak a nagy tudás ú szakemberek az udvarok szolgálatában és közelében. ÁlIításaimat senki nem cáfolta, csak elhallgatta.
Akik nem értik a vas hatalmi szerepét, azok nem tudhatják, hogy Somogyországnak miért volt kapcsolata a harkák, a gyulák országával, a székelyekkel. 4
Természetesen 1988-ban erről is írtam, amikor Bogát, Fajsz, Koppány, Kál, Bő, és más helyneveket is elemeztem. A katonai szolgálatot végző fejedelmi harcosok áthelyezése más helyekre a X. században gyakori volt. Ezért aligha véletlen az a sok párhuzamos helynév, amit kimutattam. A Bő, Böő, Bős, és más bővel kezdődő vagy végződő helyek nevei törvényszerűen kerültek a X. századi hatalmi központok környékére. Itt találhatóak a Bogát, Fajsz, Kál, Koppánd nevek is a Maros az Olt, a Küküllő stratégiailag fontos pontjainál. Sorolok még párhuzamos neveket: Zerind, Csaba, Pata, Kara, Karád, Kend, Bodrog, Csombárd, Bajom, Sárd, Jád, Joód, Arad, Várda, Várad, Berény, Berencs, Besenyő, Hetény, Jenő, Gyarmat, Nyék, Talmács, Varsánd, Atha, Atyha, Vasas, Kovácsi, Ötvös, Tömör, Szántó Tepej, Viszak, Segesd stb.
Rajtam kívül Balás Gábor is legalább 15 székely eredetü nevet sorolt fel írásaiban Somogyról. Sajnálom, hogy minderről "a szakember team" semmit nem tud. Fogalmuk sincs arról sem, hogy vannak e Bű környékén IX-X. századra, az esetleges kettős honfoglalásra utaló régészeti lelőhelyek. Ha megkérdezték volna, akkor felsoroltam volna nekik következő lelőhelyeket:
Másjád, Jádalberti, Cserhát, Szállási-dülő, Hegyhát, Viszak, Osztopán, Kisegres, Vitya,
Berecska, Gyümölcsény, Vergamás, Csombárd, Pusztaberény stb. Bogát- Csallányoson
harminc hektárnyi területen IX-X. századi, talán folyamatosan üzemeltetett vaskohászati
telepeket lehet igazolni majd. Ki kíváncsi erre Magyarországon a magyar tudomány
illetékesei közül. Akik vérségi kötelékek közt élő nemzetségfő kulturális hagyatékának
tekintik a hatalmas vaskohászati telepeket azok nem hagyják, hogy ezek a lelőhelyek elmondhassák a maguk nyelvén a honfoglaló magyarok állarnhatalmáról az igazat. A somogyi fejedelmi vaskohászati telepek nemzeti kulturális értéke abban van, hogy a magyar államhatalom születését tanúsítják, ugyanúgy, mint Asa királynő viking hajója a skandinávok hatalmának születését Ósebergben, vagy a Kínaiak agyaghadserege első császáruk hatalmát Li Shan hegynél. Miért kell szégyenlenünk, hogy új állam született Európában a X. században és ez magyar volt? A lelőhelyek erről vallanak közte a rovásírásos fúvóka is!
Sajnálom, hogy ezt a "szakember team" nem tudja mindmáig. Sőt ezt tagadják. Gömöri János nem volt hajlandó első konferenciánkra az általam javasolt témában meghívni a régészeket, mivel a konferencia címében az államhatalom születését összekapcsoltam a vaskohászattal. Szerinte ez a cím nacionalista jellegű, sérti a szomszédos nemzetállamok kutatóinak jogos érzékenységét. Feleslegesnek tartotta, hogy a Bűi műhelyeket templomszerű épületben ereklyeként akarjuk megmutatni a világnak. Szerinte elég lenne annyi, ha fedelet rekonstruálnánk föléjük a mezőn. Magyar Kálmán az első ásatás után nem tudott egyetlen ajánló mondatot sem megfogalmazni pályázatunkhoz. Indoka az volt, hogy ezt ő nem tervezte. . .5
Vékony Gábor konferenciánkon ezt mondta: "A honfoglaló magyarok szervezete törzsi
szervezet volt, még csak nem is törzsek szervezete" Bölcs Leót idézte: "Sok fő alatt állnak közügyekben nemtörődömök." Hogy a császár épp a magyarokról és a bolgárokról mást állított, ezt Vékony nem vette észre.
Mit írtak a fúvókára? (FÚNAK vagy LYÓNAK?) - Megtalálás, felfedezés, dokumentálás:
2010.03.24. 12:33
Míg az 1998-as Bűi ásatáson én tárhattam fel és védettem alapítványunk és önkormányzatunk pénzén a kohókat, a műhely egy részét, egy év múlva a régészek kizártak a feltárásból ,de jelenlétemet eltűrték, mivel az ásatást én kezdeményeztem és szerveztem s mert az általam írt alapítványi kérelemre adott anyagi támogatást a kormányzat, s a kapcsolatot is velem tartották. Ezért jelen voltam amikor a harmadik szelvényben Gömöri János megtalálta a rovásírásos
cserepet. Az esemény senkinek sem tűnt fel, mert "a lelet jelentéktelennek látszott" a régész szerint is. "Megtisztítása mosása után azonban finom rajzolatú betűk tűntek elő az égett agyagdarab felületén "Gömöri János megfogalmazása félreérthetetlenül bizonyítja, hogy az írásjeleket először mosáskor észlelték, nem a munkagödörben. Kiss Ágota látva a hatrovásjelet, azonnal üzent a régészekért. Hívta őket fényképezésre, dokurnentálásra. Nem jöttek, mert nem hittek "a mosónőnek". Amikor három óra elteltével ebédre megérkeztek a házhoz, akkor is azt mondták, "segédmunkásuknak", hogy képzelődik biztosan karcolásokat, vagy növényi lenyomatokat tart rovásjeleknek. Kinevették, mint délibábokat látó amatőrt. Akkor hervadt le a mosoly az ajkakról, amikor az asszony könnyes szemmel közölte, hogy családjukban mindenki ismeri a székely rovásírást, a cserép en ugyanis ez látható. Megmutatta... Ekkor Gömöri elnézést kért, és gratulált... Magyar azt mondta. majd ezt is egymásnak ellentmondóan olvassák el a szakértők, mint a szarvasi jeleket.
Kiss Ágota megrökönyödésére a régészek nem fogtak hozzá a fényképezéshez, videozáshoz, a cserepet nem vitték vissza a lelőhelyre, és olvasással sem próbálkoztak. Így nem csoda, hogy nincsenek képek a mosás a száradás fázisairól, a megtalálási helyzetről... Ezért a megfejtést is Vékony Gábor rajzokkal ismertette és nem nagyításos eredeti fényképekkel.
Tájékoztatások, bemutatások:
2010.03.24. 12:25
Míg egy éven át közösen nyilatkoztunk mindenhol, a második ásatástói a régészek nélkülem és ellenünkre adtak tájékoztatást a sajtónak, médiának. Félreérthetetlenül közölték, hogy az ásatást múzeuminak tartják, s kutatói szerepemet elvették. Feltűnő volt, hogy a rovásírásos leletről kezdetben említést sem tettek. Amikor Kiss Ágota, Berkesi Gyula mindezt látták, s megtudták azt is, hogy Gömöri János ugyanazt a megfejtést ismertette az alapítvány elnökével, mint az övéké, akkor újságírót hívtak a helyszínre, s tiltakoztak a kirekesztés, a hallgatás ellen. 7
A régészeknek májusi konferenciánkon kellett számot adniuk a feltárásról, a rovásírásos cserépről. Ezért én nem akartam egy újabb egyoldalú sajtótájékoztatást, mivel az ásatásvezető ekkor külföldön volt. Ám hiába tiltottam, az első megfejtésről a Demokrata tájékoztatást adott. A cikknek több olyan megállapítása van, amivel nem értek egyet, de sokkal több az, amit fontosnak tartok.
Mivel Magyar Kálmán külföldön volt, ezért konferenciánkon az ásatásról csak Gömöri János szólt, a rovásírásos cserépről pedig Vékony Gábor szakértő beszélt. Sem az eredeti cserép, sem hiteles fényképe nem volt látható a helyszínen. A sok meghívott szakértő ezen felháborodott. Így nem lehetett tisztázni, a felvetődött nézeteltéréseket. Vékony és Berkesi egyaránt saját álláspontját, igazát hangoztatta. 8
Sokan kifogásolták azt is, hogy miért csak egy ember kapott felkérést a megfejtésre, hiszen ezt észérvvel aligha lehet indokolni. Más kifogások is elhangzottak, de erről most nem írok.
Budapesten a Régészeti Intézet igazgatója a megyei múzeummal úgy szervezett kerekasztal beszélgetést, hogy arra sem alapítványunkat, sem engem nem hívtak meg. Mivel Fodor István felkért szakértőként tapasztalataira hivatkozva leírta, hogya bűi ásatás az én 1 988-as kutatási programom következménye, ezért az utolsó nap meghívást kaptam, jelen is voltam, de szót nem kaptam.
Amikor alapítványunk elnöke fényképet kért a cserépről azért, hogy szponzorainknak tájékoztatást adjunk, kiadványunkba képet közöljünk, akkor Magyar Kálmán azzal tagadta meg a kérést, hogy nem volt pénzük fényképezésre. Négy hónappal később úgy kaptunk felvételt, hogyafényképészt meg kellett fizetnünk, a szerzői jogot meg kellett vásárolnunk.
A megyei tájékoztatót is nélkülünk akarták szervezni, de a megyei vezetők meghívattak bennünket és szót adattak nekem is, alapítványunk érdemeít pedig jutalommal ismerték el. Megígérték, hogy tanulmányomat a múzeum megjelenteti.( Ez meg is történt.)
A negyedik konferenciánkon Fajszon, úgy adattunk tájékoztatást a rovásírásos fúvókáról, hogyameghívón ott volt a hiteles fénykép, a helyszínen pedig az eredeti fúvóka. Hat szakértő mondott véleményt. Természetesen a" feltárók" és Vékony Gábor is jelen volt. Konferenciánk kiadványa a közeljövőben mindezt tanúsítja.
Az én álláspontom:
2010.03.24. 12:06
.jpg)
Összefüggésbe hozható-e a LYUK - LY ÁNY - JÓ szó? Szerintem minden erőltetés nélkül! Ezt talán az Emese álma történettel bizonyítani is tudom. Ezt krónikáink kisebb eltérésekkel közlik. Lényegük: "Emese méhéből sebes zuhatag tört elő és ez nem saját földjén sokasodik el, ágyékából dicső királyok származnak majd". Krónikáink ezzel a történettel lényeges elemeket őriztek meg. az ősi magyar hitvilágból. Profán módon fogalmazva: Emese ágyékából, lyukjából, ered az a folyó, az életvize, amelyikből a magyarság szent dinasztiája származik. Erre utalhat talán a fúvókára írt szó. Az etimológusok szerint a jó szó a folyó szóból vált el, tehát eredetileg L YÓ volt. A honfoglalás után sok olyan folyónév keletkezett, ahol ez a feltevés igazolható. A Sólyó, Bereklyó, Tápilyó a latin betűs írással vált Sajóvá, Berekjóvá, majd Berettyóvá Tápióvá... Feltehetően a ló nevű személyek a róluk elnevezett Jó neVŰ falvak kezdetben L YÓ-ként hangzottak. 12 A jó szó falunévként maradt meg, a JAÁD, JÁD, JOÓD helynevekben. Orbán Balázs szerint is a székelyek legjobb barátjukat jádnak nevezték. (Székelyföld leírása: Ill. K. 151. oldal.)
Az írásszakértők szerint a LY rovásjel a lyuk szóval hozható összefüggésbe, akár szilvamag az alakja, akár kör. Feltehetően a női nemi szerv képét rajzolták le betűnek. A mellékjelek a középre helyezett pont is ezt bizonyítja. Innét származik az élet, az életvizéből, a forrásból, mely folyóvá dagad, ez élteti az állatokat, a növényzetet, ezek környékén lehet állatokat tenyészteni, földművelést végezni. Nem csoda, hogya magyarok a források környékén tartották kultikus szertartásaikat. Ezzel a kérdéssel még Szent Lászlónak is foglalkoznia kellett.
Talán a leírtakkal érthetővé tettem, hogy miért írhatták a fúvókára a L YÓNAK szót (JÓNAK) kívánságként felajánlásként mágikus hatást kívánva. A felajánlás annak a hatalomnak szólt, amelyik Emese ágyékából született, vagyis a szent dinasztiának, Árpád örököseinek Azoknak, akik a hatalmat gyakorolták, avaskohászat segítségével a Kárpát-medencében a honfoglalás után keletkezett Magyarországon az Árpádok a harkák, a gyulák országában, uralkodóink államában.
Kaposváron a Megyeházára a XVIII. században azt iratták: A KÖZJÓNAK. Talán nem véletlenül. Az évezredes párhuzam csodálatos egyezés,
A mágikus szándékot kifejező szót a fejedelem vagy a trónörökös udvarában élő írástudó mágus pap írhatta a fúvókára, amikor ünnepélyesen elkezdték a vasolvasztást az első kohóban. Nem kizárt, hogy a kohászok vezetői is ismerték a rovásjeleket, de aligha tudott minden vasas és szolgáltató rovásjeleket róni és olvasni. Az írástudók aligha végezték a fizikai munkákat a bányászatkor, szénégetéskor, olvasztáskor, kovácsoláskor, és egyéb munkafolyamatokban. ..
Így hát aligha írt valamelyik vasas humoros üzenetet egyik menyecskének pajzán ajánlatként. És miért írta volna le fújási szándékát valamelyik vasas a fúvókára.? Nem kürtösök voltak, nem trombitálni akartak, de még tüzet fújni sem...
Jegyzet:
2010.03.24. 11:36
1. Magyar Kálmán ezt az álláspontját a hetvenes évektől napjainkig hangoztatja. Idézet: Levéltári évkönyv 15. Kaposvár, 1984.31. oldal,
2. Magyar Kálmán felfogását 1988. óta többször cáfoltam. Ez minden tanulmányomban megtalálható .
3. Stamler Imre a Somogy ősi vaskohászati kutatásának története. DSAA. programja 1998.
4. Hagyományok és újítások a korai középkori vaskohászatban.
Dunaferr 1999. Magyar Kálmán és Gömöri Kálmán írásai Bű Bodrogról 209-225. oldal. Vékony Gábor Székelyírás legrégibb emléke 228. oldal.
5. 1999. Ill. hó 29-én jelenik meg az első tájékoztatás Bűbodrogról, ebben, mint múzeumi ásatást ismertetik az ásatást a régészek, holon Magyart is Gömörit is kuratóriumunk kérte a feltárásra programunknak megfelelően. Ezt nyilatkozták: "a helyszíni bemutatás, vagyis egy kiállító hely tervezésére is felkérték a muzeológusokat". Lásd ezer éves vaskohók Somogyi Hírlap 1999. IH. hó 29.
6. A honfoglaló magyarság áll ama, kultúrája és az ősi vastermelés. Első konferencia.
Dunaújváros 1997.
Vékony Gábor: A honfoglaló magyarok társadalmához. 88. oldal.
7. Magyar Demokrata 1999/19.16-17. oldal.
8. Hagyományok 226-29. oldal
9. História XXI. évfolyam 8. szám 31. oldal,
10. Hagyományok...... 219. oldal
11. Hagyományok........ 228. oldal
12. Kiss Lajos: Földrajzi nevek Etimológiai szótára Akadémia, Budapest 1983.1105,269,
504,554. oldalakon: Berenyő, Hejő, Visó stb... 301. Jászó, 577. Jaád, Jád.
Emese álma a Képes krónikában: "Méhéből folyóvíz fakadt, meggyarapodon, de nem a maga földjén: Ebből azt jósolták, hogy ágyékából dicső királyok származnak."
Thuróczi: "Méhéből ragyogó forrás fakad, és tovafutva idegen földön naggyá duzzad.
Ágyékából dicsőséges királyok származnak, és később idegen földön in Pannoniában a népek hatalmas sokasága fölön uralkodtak."
Annonimus: "Méhéből forrás fakad, s ágyékából dicső királyok származnak majd, akik nem saját földjükön fognak sokasodni."
Irodalom
2010.03.24. 11:31
Bakay Komél: Feltárul a múlt? Muzsák Bp. 1989.
Deér József: Pogánymagyarság keresztény magyarság Holnap Bp. 1996.
Dienes István: A honfoglaló magyarok. Corvina Bp. 1972.
Erdély és a részek térképe és helységnévtára. Szeged 1987..
Göcz László: Keleten Kél a Nap Püski: Bp. 1994.
Gömöri János: Lovasnépek vaskohászata Pannóniában. Az őshazától a Kárpátokig. 1985.
. A IX-X. századi vaskohászat. Honfoglalás és régészet Bp. 1995.
. A X. százdi vasolvasztó műhely Somogyfajszon. Kohászat Bp. 1996. július-augusztus 129. évfolyam.
. Hagyományok és újítások a korai középkori vaskohászatban. DUNAFERR Sopron Somogyfajsz 1999.
Györffy György: Koppány Lázadása. Levéltári évkönyv 1. Kaposvár 1970. Heckenast-Nováki - Vastagh- Zoltay: A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban.( Bp. 1968.
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémia 1983.
Magyar Kálmán: A középkori vasművesség forrásai és emlékei Somogyban. Iparrégészet II. Veszprém 1982.
. Források Somogy első honfoglaló nemzetségéről. Levéltári évkönyv 15. 1984.
Pörtner: A viking kaland Kossuth Bp. 1983.
Somogy megye Földrajzi nevei: Akadémia Bp. 1974.
Stamler Imre: Milyen lehetett az -ősi Somogyország ? Iskola és levéltár 31. Kaposvár 1989. . Somogyország ősi vastermelése ZMTE Zürich 1993.
. Meghalljuk- e Somogy ősi vastermelőinek üzenetét? Iskola és levéltár 31. Kaposvár 1989.
. Somogyországi ősi vastermelése: P AB. II. konferencia Pécs 1988. december 18-19. Pécs 1994.
. Az eltagadott ősi magyar állam. Hunnia 1993. 39. 35-43. oldal.
. Kinek kell az ősi Somogyország? Hunnia 1995. február
. "Nekünk szükségünk van Somogyország ősi vaskohóira DUNAFERR Műszaki Gazdasági közleményei 1996./2.
. A honfoglalás előzményei és a vastermelés Levéltári évkönyv 26. Kaposvár 1996.
. A honfoglaló magyarok állama és Somogyország D-SAA Dunaújváros 1997. (1. konferencia)
. Régészeti expedíció az ősi Somogyországba D-SAA Dunaújváros 1998. (2. konferencia)
. Somogyi ősi vaskohászat kutatásának története D-SAA 1998.
. Lesz-e emlékműve Koppánynak Somogyban? D-SAA 1999.3. konferencia
. Hova vezet a Vas Útja? Ösi gyökér XXVIII. 2. 2000. 29-39. oldal
. Hatalom és vas Somogyi múzeumi közlemények 14. Kaposvár 2000.
Szegfü Gyula: A magyar állam életrajza Újságüzem Bp. 1917.
Utolsó kommentek