2010-ben azért hívtam a büi 41 kohós fejedelemi üzem sírhelyére tanítványomat Kovács Tibor fotóriportert, mert meg akartam örökítetni a temető mostani képét.

Az itteni lelőhelyet 1988.04.04-én délután 3 órakór fedeztem fel tudatos és törvényszerűen. A pogányvíz mellett ugyanis sok gyepvasércnek kell lennie. Itt a gázlónál 150 m-re fontos út vezetett valaha a 10. században, mivel minden égtáj felé fejedelmi, trónörökösi helyneveket azonosítottunk (Jutas, Fajsz, Koppány, Bogát). A Bő helynév azt bizonyítja, hogy itt a 10. században fejedelmi hatalmi központ lehetett.

Ahogy a dombról letekintettem a temetődomb irányába, azonnal láttam a fekete földhalmot, ahol a lelőhely mi is látható a képen.

Fajszon, Bün, Bogáton, Somogyvár környékén őskohászati múzeumokban akartam bemutatni első uralkodóink fejedelmi hatalmi kultúrájának a legfontosabb tárgyi tanúit a Vikink hajómúzeumok példája szerint 1988. szeptembere óta. Azt fogadtam meg, hogy ha Fajszon, Bün, Bogáton ép kohós műhelyeket, üzemeket és telepeket tudunk bizonyítani, akkor mi is úgy cselekszünk, mint a skandinávok, a kínaiak, a zsidók és más évezredes kultúrájukra büszke népek.

Nekem erről beszéltek 1988. óta az olyan vassalakok, mit a kezemben tartók

  1966-ban kérésemre Illyés Gyula oratóriumot írt falumnak az emberi hatalom­ról, ennek hatására kezdtem el történészként kutatni a magyarság hatalmának születé­séről szülőföldemen.

  Húsz évvel később levelekkel és tanulmányokkal értesítettem az állami tudo­mányos intézmények illetékeseit, hogy felfedeztem a honfoglaló és államszervező ma­gyarok hatalmának legfontosabb tárgyi tanúit a hajdani Somogy ország centrumában. Ekkor született meg az a gondolatom, hogy a fejedelmi vaskohászati telepeket nemzeti örökségként, nemzeti összefogással kell feltárnunk és megmutatnunk a világnak a ma­gyar állam születésének 1100. évfordulóján és a millennium évében.

  1989 óta ezért hívom Somogyba akadémiánk tudósait, vezetőit.

  1997-ben közölt leveleimből részleteket a História, fajszi ásatásunkról, pedig Gömöri János írt tájékoztatást ásatásvezetőként. Írásaink közé Glatz Ferenc a MTA elnöke fűzött kommentárt főszerkesztőként. Új tudósi magatartás szükségességéről írt, mert a rendszerváltozás következtében az állami tudományos intézmények szakembe­reinek másképpen kellene bánniuk a magánkutatókkal, a civilszervezetekkel, az auto­didaktákkal, mint ahogy ezt a proletárdiktatúra idején kívánták tőlük. Nem szabad el­lenségként bánni a "céhen" kívül dolgozó "amatőrökkel", nem szabad őket "kontárok­ként" kezelni, ,,nehogy a tudomány is a céhek sorsára jusson!" Írását ezzel a gondo­lattal zárta:

  - Állami és civil erő, a jövőben csak együtt lehet!