1966-ban kérésemre Illyés Gyula oratóriumot írt falumnak az emberi hatalom­ról, ennek hatására kezdtem el történészként kutatni a magyarság hatalmának születé­séről szülőföldemen.

  Húsz évvel később levelekkel és tanulmányokkal értesítettem az állami tudo­mányos intézmények illetékeseit, hogy felfedeztem a honfoglaló és államszervező ma­gyarok hatalmának legfontosabb tárgyi tanúit a hajdani Somogy ország centrumában. Ekkor született meg az a gondolatom, hogy a fejedelmi vaskohászati telepeket nemzeti örökségként, nemzeti összefogással kell feltárnunk és megmutatnunk a világnak a ma­gyar állam születésének 1100. évfordulóján és a millennium évében.

  1989 óta ezért hívom Somogyba akadémiánk tudósait, vezetőit.

  1997-ben közölt leveleimből részleteket a História, fajszi ásatásunkról, pedig Gömöri János írt tájékoztatást ásatásvezetőként. Írásaink közé Glatz Ferenc a MTA elnöke fűzött kommentárt főszerkesztőként. Új tudósi magatartás szükségességéről írt, mert a rendszerváltozás következtében az állami tudományos intézmények szakembe­reinek másképpen kellene bánniuk a magánkutatókkal, a civilszervezetekkel, az auto­didaktákkal, mint ahogy ezt a proletárdiktatúra idején kívánták tőlük. Nem szabad el­lenségként bánni a "céhen" kívül dolgozó "amatőrökkel", nem szabad őket "kontárok­ként" kezelni, ,,nehogy a tudomány is a céhek sorsára jusson!" Írását ezzel a gondo­lattal zárta:

  - Állami és civil erő, a jövőben csak együtt lehet!