2010-ben azért hívtam a büi 41 kohós fejedelemi üzem sírhelyére tanítványomat Kovács Tibor fotóriportert, mert meg akartam örökítetni a temető mostani képét.

Az itteni lelőhelyet 1988.04.04-én délután 3 órakór fedeztem fel tudatos és törvényszerűen. A pogányvíz mellett ugyanis sok gyepvasércnek kell lennie. Itt a gázlónál 150 m-re fontos út vezetett valaha a 10. században, mivel minden égtáj felé fejedelmi, trónörökösi helyneveket azonosítottunk (Jutas, Fajsz, Koppány, Bogát). A Bő helynév azt bizonyítja, hogy itt a 10. században fejedelmi hatalmi központ lehetett.

Ahogy a dombról letekintettem a temetődomb irányába, azonnal láttam a fekete földhalmot, ahol a lelőhely mi is látható a képen.

Fajszon, Bün, Bogáton, Somogyvár környékén őskohászati múzeumokban akartam bemutatni első uralkodóink fejedelmi hatalmi kultúrájának a legfontosabb tárgyi tanúit a Vikink hajómúzeumok példája szerint 1988. szeptembere óta. Azt fogadtam meg, hogy ha Fajszon, Bün, Bogáton ép kohós műhelyeket, üzemeket és telepeket tudunk bizonyítani, akkor mi is úgy cselekszünk, mint a skandinávok, a kínaiak, a zsidók és más évezredes kultúrájukra büszke népek.

Nekem erről beszéltek 1988. óta az olyan vassalakok, mit a kezemben tartók