1998. decemberében Nemeskürthy István kormánybiztos kérte millenniumi tervünket. Ezért tanácskozásra hivattuk támogatóinkat, az illetékes önkormányzati veze­tőket. Többszöri újabb sürgetésemre az ásatásvezető erre az eseményre elkészítette jelentését, beszámolóját. Ezt átadta nekem, majd faxolták a tanácskozás résztvevőinek is a múzeumból.

  Megrökönyödésemre a beszámolóban nem volt hivatkozáskutatási progra­munkra, terveinkre és nem volt javaslat Őskohászati Múzeum építésére sem. Vajon mi­ért?

  A talány tanácskozásunkon derült ki. Erre az ásatásvezetőt is meghívtuk, aki aztán elsőnek kért szót. Húsz percig beszélt nemzetségi kutatási programjáról, aztán arról akarta meggyőzni támogatóinkat, hogy „ne a Jelentéktelen pogány műhelyt” mu­tattassák be a millennium évében, hanem az általa felkutatott keresztény monostor és templom alapjait. Ez a múzeum és a tudomány álláspontja. Szerinte...

  Kitört a botrány. Bű-Bodrog polgármestere azonnal "csatlakozott a tudomány, a múzeum álláspontjához" és megkérdezte, hogy miért vezettem félre mindenkit? Mit keresek én egyáltalán a tanácskozáson?..

 Ha Költö László a múzeum nevében nem közli, hogy az alapítvány programját igazgatóságuk támogatta és támogatja, ezért ezt kell a kormánybiztosnak elküldeni, akkor ügyünk már ekkor elbukott volna.

  Magyar Kálmán kudarcát nem értette meg, nem ismerte el. Azt remélte, hogy Bodrog község lakóit ellenünk tudja fordítani. Ezért hirtelen nagyon fontosnak tartotta, hogy 1979-82-es bűi ásatásáról tájékoztatást tartson a polgármester segítségével. Bodrogon ez 1999. február 12-én megtörtént nélkülünk és ellenünkre.

  Amikor a pálfordulásra, a hadüzenetre magyarázatot kértem szóban és írásban, akkor a régész tagadta, hogy programunkat valaha is elfogadta. Azt mondta és írta, hogy ö áll a tudomány talaján és nem én, ezért ö nem fordult ellenünk, hanem csupán akadémiai programját kívánja megvalósítani. Közölte velem, hogy szakit velünk, csak igazgatójától fogad el a jövőben instrukciókat, és állami ásatásként végzi a feltáró munkát a továbbiakban Gömöri János segítségével.