Az önhitt, arrogáns tiltás rákényszeríttet a tiltott régészeti terepbejárások foly­tatására, és ez 1998. február 11-től kezdve pár hét alatt olyan eredményekkel járt, ami engem is meglepett. 5-30 hektárnyi lelőhelyeken találtam, fejedelmi vaskohászatra utaló bizonyítékokat. Ezek birtokában a sajtó segítségével késztettem Költő László ré­gészt támogatásomra, majd leveleimmel, tanulmányaimmal Gömöri Jánost, és más szakembereket nyertem meg programom támogatására. László Gyula, Fodor István, Heckenast Gusztáv, Nováki Gyula, Bakay Kornél, Győrffy György és sok más állami alkalmazásban dolgozó tudós lektori véleménye, segítsége nélkül már az első hónapok után elakadtam volna. Nélkülük nincs újabb kutatási programom, nem jelenhettek vol­na meg tanulmányaim, nincs alapítványunk, nincs Somogyfajszon múzeum, emlékhely

1996-ban.

  Mindig korlátok nélkül ismertük el a feltárásban, bizonyításban szerepet vállaló régészek jogait és érdemeit. Erről bárki meggyőződhet fajszi múzeumunkban, ahova Gömöri úgy készíthetett kiállítást a somogyi vaskohászati kutatásunkról, hogy utalást sem tett történészi, és régészi munkámra, programomra, alapítványunk terveire. Nem hivatkozott azokra a tanulmányaimra sem, amiket "fehér foltokat eltüntető" írásnak tartott lektorként. A fajszi ásatást úgy jellemezte, mint amit "felülről" kezdeményez­tek, amihez sem nekem, sem alapítványunknak nincs köze. ,,Elfeledte", hogy alapítvá­nyunk a fajszi feltárás költségét fedezte? Utólag e tévedését korrigáltattam vele. A fal­ra kellett tennie azt a térképet is, amelyikre a somogyi lelőhelyeket feltüntettem. .. Egyébként ilyen kirekesztő módon írt a Kohászatban is. A Históriában azonban ezt nem tehette.

  1989. után egy éven belül bizonyossá vált, hogy az állami tudomány nem képes átvenni és megvalósítani programomat, ezért a civil erőkhöz fordultam. Külföldi ma­gánkutatók, szervezetek hívtak előadásokra, konferenciákra. ..

  A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület segítségével nemzetközi tanácskozást szerveztünk Kaposváron 1992-beri az ősi Somogyországról. Ők is kiadták írásaimat. Radics Géza Amerikában élő magánkutató és támogatói is sokat segítettek. Nélkülük nem tudtam volna 1995-ben meggyőzni a lakásomon megjelenő Ágh József és Sütő Zoltán kohász mérnököket, akik a Hunniában közölt tanulmányom elolvasása után jöttek hozzám. Elkérték azokat az írásaimat, amiket a Megyei Levéltár, a Pedagógiai Intézet, a Pécsi Akadémiai Bizottság jelentetett meg. Ők megtették azt, amit "az állami tudományos nagyüzem" illetékes vezetőitől 1996-ig hiába kértem. Megnézték bizo­nyítékaimat, a helyszínt és alapítványt szerveztek, testet adtak gondolataimnak a leg­nagyobb magyar vasműves vállalat jóvoltából. A legnagyobb érdem az övék, a legna­gyobb elismerés is őket illetné meg és nem engem, vagy másokat.

  Nélkülük a bűi ásatás sem történhetett volna meg 1998-99-ben.

  Mit kaptak ezek az emberek a magyar tudománytól, a vezetőktől?

  Kétségtelenül néhány nagy tudós szép gondolatokat mondott nekik.