A szakirodalmakban többen kiemelték a vasmüvesség fontosságát, meghatározó szerepét a honfoglalás korának magyar gazdaságában. Kimutatták, mennyi vasat állítottak elö egy év alatt, mennyi kellett a termelésbe az állattenyésztőknek, a fóldmüvelőknek és mennyi a harcosok, vezetők számára. Dienes István össze­foglalója általánosan elfogadott, ezért idézem:

"Az Új hazába érkezés után a központi hatalom a vastermelésröl szervezetten gondoskodott. hiszen biztosítania kellett az egyik legnélkülözhetetlenebb kézmű­vesség. a kovácsmesterség alapanyagát. Hecknast Gusztáv és Nováki Gyula a fel­színi salakanyagok megfigyelésévei. a vaskohókfeltárásával. valamint az oklevelek és helynevek egyÜttes vallomásával bizonyította. hogy a X. század elejétöl két jelen­tös vaskohászati központ mz'íködött: az egyik a Nyugat-DunántÚlon. a másik Bor­sod megye északi részén. E vidék Vasvár nevíí központjaiból ellenörizték a környék vasat szolgáltató népeit. termékeit itt tárolták. és innét osztották szét. Vasat a bányá­szott ércen kívÜl a felszínen gyűjthetö gyep vasból nyertek. s ezt a domboldalba vágott kis olvasztókemencékben darabkákra törve. s faszénnel keverve. kézi fiíjatás­sal olvasztották ki. A vaslepényben maradt salakot kalapáccsal verték ki. s Újraol­vasztással tették a szín vasat felhasználhatóvá. Egész napi munkával 1-2 kg alakít­ható vascipó készÜlt. Aligha wdták volna széles körű. rendszeres vastermelés nélkÜl biztosítani a lószerszámokhoz.jegyverekhez. a kilött megszámlálhatatlan nyílcsÚcs­hoz szÜkséges óriási vasmennyiséget. Csupán az állandó kíséretnek tekinthetö20 000 lovas felszereléséhez. nem számítva egyebet. mint szablyákat. kengyeleket. zablákat. Bartha számításai szerint 20 tonna vasat kellett felhasználniuk. "

 Úgy gondolom, jogos az a feltételezés, hogy az ekevasak, ásók és egyéb szer­számok vasigénye is legalább 20 tonna lehetett, vagy talán több is. Reálisan téte­lezték fel a 40-50 tonna igényt.

A kérdés az, hogy ezt a nagy mennyiségü vasat valóban csak e két vasipari központ körzetében állították elő, vagy voltak más központok is?

E dolgozatban megfelelő mennyiségü bizonyítékkal tudom igazolni, hogy So­mogyban is lehetett vasipari, vastermelési központ a helynevek, régészeti leletek és okleveles adatok szerint. Feltételezéseim szerint lehetett szervezett vastermelés Baranyában, Biharban, Erdélyben és bizonyára másutt is, ahol fejedelmi, dukátusi ország volt. A hatalmat birtoklóknak nélkü!özhetetlenül szükségük volt az önálló vastermelésre, ha hatalmukat meg akarták tartani, vagy ha növeini szándékoztak azt. A törzsszövetség idején, amikor a hatalom decentralizált volt, a vasmüvesség ezt a szerkezetet tükrözte.

A vaskohászati központok megtalálásával talán sikerül a nemzetségföi, vezéri központok helyeit is lokalizálni. Ösi helynevek kapnak új értelmet a lelőhelyekkel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.