Mivel Gömöri János 1998-ban úgy vállalta volna ásatásunkat, hogy abból en­gem kirekeszt, ezért kíváncsian vártam, hogy most mit tesznek a második ásatáskor, ha ott megjelenek. Mivel a Minisztérium a mi pályázatunkat fogadta el és tőlem várt tájé­koztatás, velem tartott kapcsolatot, ezért az ásatásról engem nem lehetett kizárni. Gömöri meg akarta ugyan tiltani, hogy az eredményekről én közöljek információkat
Budapestre, de ezt még Magyar Kálmán is képtelen követelménynek tartotta...
  Bár tudtam, hogy az ellenségeskedés óriási veszély, de volt egy előnye is. Ha a két régész akarata ellenére kénytelen igazolni álláspontomat, állításaimat, akkor felfe­dezésem hitelessége vitathatatlan lesz!
Megkíséreltem rávenni Gömörit, hogy a feltárásnál vegye számba igényünket. Az alábbiakat kértem:
  A feltárás ne kutatóárokkal történjék. A méréseket ne tanúfalakról végezzék, hanem földtuskókról, vagy cövekekről, a műhelyek oldalait felhasználva... Az egész telepről kell rétegenként felszedni a földet, vizsgálva az eltemetés törvényszerűsége itt, összegyűjtve a leleteket. Meg kell számolni a fúvócsöveket a telep teljesítményének kiszámítása érdekében. Végig vigyázni kell az esők veszélyére stb... A teljes telepet fel kell tárni, a lelőhelyet úgy kell letakarni, védeni, hogy támogatóinknak, szponzo­rainknak meg mutathassuk.
  A régészek nem hallgattak rám, mint nemkívánatos idegent fogadtak, és min­dent ellentétesen próbáltak tenni, mint ahogy kértem.
  A kutatóárok kijelölése után Gömöri távozott az ásatásról, hat napra külföldre ment. A II munkás két nap alatt eldobálta a kevert földréteget a telepröl és környezetéről is. A feltárást azonban az ásatásvezető "konzultánsa" nélkül nem merte elkezde­ni. Négy napig alibi munkát végeztek a munkások, hol a telepet faragták meg károsan, hol a telep padkáját és ezzel veszélyeztették a bemutatást, a kohókat. ..
  Kuratóriumi ülésünkön Gömöri elismerte ezeket a hibákat, de korrigálhatónak tartotta őket. Mi történt valójában? Gömöri március 29-én ezt írta ásatási jelentésében: ,,Hat nap multán két napig konzultáltunk a lelőhelyen és megkezdtük a felmérést. Március 24-27. között feltártuk és dokumentáltuk a műhelyt."
  Tényleg így volt, az érdemi feltárás három napig tartott valójában, a műhelyt és a kohókat Gömöri János tárta fel, a rovásírásos cserepet is ö tette az egyik tálcára jel­zés nélkül. Ezen a napon is ott voltam a helyszínen. Március 26-án vittem ide a JÁD TV riportere itt, mert ekkor már 20 kohó vált láthatóvá. Megszólaltattam a régészeket is, akik a rovásírásos leletről nem szóltak, de kutatási programunkról, terveinkről sem. Miért? . .
  A rovásírásos cserép ekkor már a mosóban volt. Miért nem vették ekkor filmre, miért nem készültek fényképek a megtalálás körülményeiről, a helyszínről, a leletről, a felfedezőkkel? Miért kilenc hónappal később készült az első felvétel a rovásos fúvócsőről? Miért ismertette a megfejtést Vékony Gábor az eredeti lelet bemutatása, fény­képek, egyéb felvételek nélkül?.. "Nem válaszolok most ezekre a kérdésekre.
  Én nem nyilatkoztam ekkor sem. A riporterek távozása után megköszöntem a régészek feltáró munkáját, hogy igazolták állításaimat, s levették a vállamról azt a felelősséget, amit a pályázat megírásakor vállaltam. Megköszöntem, hogy igazolták mindazt, amit a Minisztériumnak előre megírtam 1998. augusztusában.
  A régészek érdemeit én ekkor és ma is elismerem, méltatom.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oskohaszat.blog.hu/api/trackback/id/tr881799550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása