A kifli alakúnak tartott telep bejárati részére jelöltettem a 7,5x5 méteres ásatási szelvényt. Amikor a munkások eldobálták a szántott földréteget, akkor már láthatóvá vált a telep első műhelyének fekete foltja és a kohók helyének sárga földrétege, ahová a kohókat bemélyítették. Ekkor elkértem az egyik munkástói a lapátot, aztán hármat léptem a hajdani bejárattói a dombtető felé és közöltem Magyar Kálmánnal és a jelenlevőkkel, hogy "itt kell lenni az első ép kohónak." Eltoltam az ásás után visszamaradt földet és 3-4 cm nyesedéket vágtam az éles lapáttal. A fényes földön ott láttuk a ké­mény piros körívét, benne a fekete tölteléket. Mindenki felhördült, csodálkozott. Spaknit kértem a régésztöl, aztán azt mondtam, hogy ne szóljanak addig, amíg nem szólok. Amikor 35-40 cm mélyen megsimogathattam a kohófalakra ragadt salak rán­cait, úgy éreztem, mintha őseimmel fogtam volna kezet! Ekkor kitört belőlem a feszültség!... Aztán mindenki lenyúlt a mélybe egy kézfogásra, és ugyanezt a meleget érezte a szívében, mint én...

  Délután még két ép kohót igazoltunk. Ha tervem szerint folyhatott volna a munka, akkor a következő nap még hét kohót tárhattunk volna fel. El is mondtam a régésznek, hogy a kifli alakú telep felső szárnyában hol lesznek az újabb ép pucakemencék. Mivel másnap Fajszra kellett mennem, ezért otthon lerajzoltam a mű­helyek alaprajzát és feltüntettem rájuk az ép kohókat. A rajzot az ásatás megkezdése előtt egyik munkás átadta Magyar Kálmánnak.

  Fajszi munkám befejeztével még a bodrog-bűi polgármestert is tájékoztattam az ásatásról. Ezért délben érkeztem a feltárásra. Megrökönyödésemre Magyar Kálmán az első műhely közepén gödröt ásott, Költő László pedig egy mellfalazatot spaknizott az ásatási szelvény északi széléből.

  Amikor megkérdeztem tőlük, hogy miért nem folytatták tervem szerint a kohók keresését, akkor ez volt a válasz:

  Ne erőszakoskodjak velük, mivel ők a szakemberek és nem én. Szerintük felte­véseim nem jók, a műhelyek bejárata nem délen volt, hanem északon, a lelőhelyet pe­dig nem temették be ezer éve.. .

  Később kiderült, hogy tájékoztatták Gömöri Jánost, és az ő instrukciójára csele­kedtek.

  A kioktatást az ásási munkát végző tanítványaim előtt kaptam. Elképzelhető, hogy ez mennyire megalázó volt rám. Ám alig fejeződött be a szóváltás, Költő László ráspaknizott arra az ép kohóra, amit alaprajzomon a "kifli" nyakára rajzoltam Ez iga­zolta állításomat, de már nem volt időnk és lehetőségünk folytatni az ásatást északi irányba, mivel a régésznek egy vetélkedő zsűrijében volt szerepe, ezért a munkákat abba kellett hagynunk. Így csupán négy ép bucakemence igazolását végezhettük el, aztán dokumentálni, rajzolni, fényképezni kellett, amiket a régész végzett el, míg ne­kem a lelőhely betakarásáról, védelméről kellett gondoskodnom, hogy méltóképp mu­tathassuk meg bizonyítékainkat szponzorainknak.. .