Megrendülve szemléltem az ásatások kutatóárkait "gödreit" melyek szinte min­denütt úgy maradtak temetetlenül, mint a világháborúk után a lövészárkok, üteggöd­rök, tankcsapdák. .. Évek múltán mindent befedett a gaz és csihatag. ezt látjuk húsz évvel a feltartások után Bűn is... A vaskohászati műhelyek kohói is mindenütt teme­tetlenül maradtak Isten ege alatt védtelenül. Néhány kohót és tárgyi bizonyítékokat vittek múzeumok raktáraiba... Amikor a teljes telepeket fel akartam táratni és védeni, majd bemutatni akartam őket, a régészek kinevettek, - mint dilettáns álmodozót. Bogát 21 kohós műhelyének és Fajsz telepének 17 kohóját egy évtizedig nem tudtam meg­mutatni a magyar "tudományos nagyüzem" illetékeseinek, mert nem tudtam megértet­ni velük a fel fedezés fontosságát. Civil erők összefogásával, alapítványunk jóvoltából mégis sikerült 1996-ban európai módon bemutatnunk őskohászati múzeumban egy vaskohászati műhelyt. Ennek hatására foglalt állást mellettünk 1997-ben Glatz Ferenc a Históriában. Úgy gondoltam, hogy nemzeti összefogással 2000-ben egy négy-öt mű­helyes telepet mutathatunk meg a világnak.

  Kiderült, hogy ekkora feladatra a magyar régészet nem volt alkalmas.