1999. március 31-én a Somogyi Hírlapban, majd utána más újságban is megje­lent a híradás magánkutatásunk államosításáróI. Kirekesztésünket sokan megütközés­sel olvasták, és sokan kérdezték tőlem, hogy a feltárás valóban Magyar Kálmán 30 éve folyó nemzetiségi kutatásának a szerves része, folytatása és kiteljesítése. Sokan kér­dezték, hogy kisajátatításunkat miért tűrjük szó nélkül.

  Nem magyarázkodtam, közöltem, hogy nem fogunk tiltakozni, háborúskodni a „Jussért”, ahogy ezt Tornyai János képén tették az örökösök.

  Mi nem akartuk édes gyermekünket kezénél fogva kirángatni a ,,kaukázusi kré­takörből", mert nekünk az volt a fontos, hogy a fejedelmi hagyaték teljes egészében Őskohászati Múzeumba kerüljön majd. Mivel a Nemzeti Kulturális Örökség Miniszté­riuma alapítványunk kutatási programját fogadta el és nem a múzeumét, mivel velem tartották a kapcsolatot és nem a régészekkel, ezért nyugodtak voltunk. Rajtunk kívül ugyanis senkinek nem volt sem ásatásra, sem a védelemre, sem a bemutatásra, emlék­ hely létesítésére terve. Azt mondtam, hogy addig hallgatunk, amíg esélyünk van pá­lyázati programunk megvalósítására.

  A magyarázkodás bonyodalmas, mert a régészeknek látszólag igazuk volt, mi­vel a második ásatástói kezdve nem mi. hanem kérésünkre a Minisztérium biztosította a feltárás finanszírozását. Aki fizet azé a hatalom. Így államosítottak bennünket a dik­tatórikus régészeti törvény szerint. 1949-től lényegében máig, régészeti magán kutatás nem lehetne Magyarországon. Ötven éve múlt, hogy a régészeti jogokat a diktatórikus állam monopolizálta és mindenféle magán kutatás lehetőségét megs2Üntette. Az ásatásvezetők kizárólagos tájékoztatási jogot kaptak.

  Hogy magyarázhattam volna el az embereknek, hogy a rendszerváltozás követ­keztében alapítványunk régészeti jogköröket kapott az államtól és ezt törvényesen kaptuk? Ezért finanszírozhatunk ásatásokat, múzeumot, emlékhelyet, konferenciákat, kiadványokat!... Mivel alapítványunk programja az én kutatásomra épült és az én ter­veimet fogadták el, ezért a program kidolgozójaként, titkárként kutatói és szerzői jogok illettek meg engem is. Az ásatásokhoz hatósági engedélyeket kértünk és szakmai segítséget, együttműködést a múzeumtól. Nem mi csatlakoztunk az állami kutatók programjaihoz, a múzeum terveihez, hanem ez fordítva történt, mi hívtuk őket állítá­saim igazolására.

  Visszaélve tájékoztatási jogaikkal Gömöri és Magyar minderről hallgatott, és úgy beszélt és írt, mintha a proletárdiktatúra törvényeinek megfelelő állami kutatást végeztek volna csupán. Ezért így leplezi csúsztatását Magyar Kálmán: ,,Az 1998-as ásatás idegen segítséggel folyt." Kik voltak az "idegenek"? Mi, az ellenség, a civilek, az amatőrök, a kontárok? Engem soha nem nevez történésznek, hanem leletbejelentőnek, vagy "fizikai munkát végző" kisegítőnek. Mi az "idegenek" akartuk elvenni az ö "dicsőségüket"?

  Idézem: "Voltak, akik még a lelet felfedezésének a dicsőségében is osztozni akartak a feltárókkal, így a lelőhelyet 1998-ban újra bejelentő és a szondázó ásatást kezdeményező alapítvány, valamint a társadalmi munkásokkal az 1998-as ásatást tá­mogató önkormányzat is."

  Látható, hogy én valamiféle notórius jelentgető voltam valamiért 10 éven át újra

és újra!... Miért?

  Miért kezdtük az ásatást, miért finanszíroztuk, szerveztük?

  Minderről hallgat. Azt állítja, hogy az önkormányzatok terveztettek "védőépü­letet" Bűre és nem mi. Nincs olyan mondata rólunk, ami teljesen igaz lenne.

  Természetesen Magyar és Gömöri tudta azt, hogy mi kezdeményeztük az ása­tást, a pályázatot, mi szerveztük a kutatást, mi hívtuk össze a támogatókat, velünk tar­totta a Minisztérium a kapcsolatot a feltárás igéjén. Ezt a szerepünket mindenáron el akarták venni tőlem és tőlünk. Már 1999. március 31-én közölték a Somogyi Hírlap­ban, hogy "védőépület és kiállítás tervezésére is felkérték a régészeket" pedig ekkor már készíttettem az őskohászati múzeum tervét Lőrincz Ferenc építésszel...

  Meg akarták tiltani, hogy a minisztériumot tájékoztassam, válaszoljak az újság­írók kérdéseire. Nyilatkozataimról Gömöri azt írta, hogy "suttyomban" tájékoztattam a TV2-őt, és engedélye nélkül az ő kutatási eredményeit ismertettem. Nem sorolom vádjaikat tovább, nincs értelme.

  Ha a régészek 1998. előtt át akarták volna venni a szerepemet, ha a múzeum meg akarta volna valósítani programunkat, akkor mi támogattuk volna őket, "dicsősé­güket" és érdemeiket elismernénk és gratulálnánk nekik.