Erről próbálom a régészeket meggyőzni másfél évtized óta. Nem sikerült. 2002-ig azt hittem, hogy ezt előttem senki nem állította. Nováki Gyulától tudtam meg egy közös terepbejáráson, hogy Vastagh Gábor már 1967-ben gondolt erre, és írt is erről. Ma birtokomban van ez az írás, de négy éve még nem tudtam ezzel érvelni.

  1998. februárjában egy napsütéses délutánon erről beszéltem Ágh József elnö­künknek Bogát hatalmas kohótelepén és Bűn. Megmagyaráztam neki a helyszínen, hogy mindkét lelőhely miért európai jelentőségű miért is kellene feltátatnunk és be­mutattatnunk állami segítséggel. Egyetértettünk azonnal. Alapítványunk vállalja majd az első ásatások költségeit a somogyjádi önkormányzattal együtt, az állami engedélyt én kérem majd írásban, megkérem a tulajdonosok hozzájárulásait, szerzek munkaerőt, feltárásra, pedig kuratóriumunk két régészét kérjük...

  Költő László feltételek nélkül vállalta a megbízást, Gömöri azonban feltételt szabott. Csak akkor vezeti az ásatást, ha nem kell velem semmiben "közösködnie", ha kutatói jogaimról lemondok. Megtettem ezt is. Ekkor a lelőhelyre mentünk, de ott végleg visszautasított, mert feltevéseimmel nem értett egyet.