Tudtam, hogy a meggyőzéshez ígérnem kell, mert az elismerést csak sok lép­csőfok megtétele után remélhetem. Az igazoláshoz társak kellettek. A "trónushoz" ezért kellett úgy feljutnom, mint Mátyás juhászának, mert mindenki részesedést várt tőlem a királyi jutalomból, és én mindenkinek adtam is... Így nyertem meg Bogát 17 kohós műhelyének feltárására Költö Lászlót 1988. február 18-án. Így akartam támogatásra megnyerni Gömöri János soproni régészt, amikor 1988. április 25-én Fajszra és Bűre hívtam, mivel ezeken a helyeken voltam bizonyos több műhely és telepek feltárá­sában, ahol ép kohókat is bizonyítani tudtunk. Fajszon a honfoglalás 1100. évforduló­ján, Bűn a keresztény állam millenniumán akartam őskohászati múzeumokat építtetni, ha állításaim bebizonyosodnak.

  Mivel ez az építési terv teljesen hihetetlen volt, ezért nem szóltam róla. Pedig ekkor már tudtam, hogy terveimet miképp valósíthatjuk meg. Csakhogy egy helytörté­nész csupán olyat állíthat, ami nem látszik túlzásnak, romantikus álomnak, mert kü­lönben kinevetnék...

  Fajszon bizonyítékaimat, érveimet el tudtam fogadtatni, de Bűn sem ekkor, sem 10 évvel később nem! Gömöri a bűi lelőhelyről mindig azt mondta, hogy jelentéktelen, itt nem lesznek ép kohók, a műhely kicsi, feltárása, pedig csak ártana Fajsznak, különö­sen akkor, ha a lelőhelyet Őskohászati Múzeumban mutatnánk be, nem templom­ban kell a lelőhelyet bemutatni, hanem műhelyt kell rá rekonstruálni!" Erről írt 1998­as ásatásunk után.

  Mi a bűi lelőhelyet mindig Gömöri Jánossal akartuk feltáratni. Ha ő vállalja

1998. tavaszán a feltárás irányítását, akkor nincs szükségünk Magyar Kálmán felkéré­sére.

Szívesen vettük volna, ha a MTA Régészeti Intézete egyik régésze vállalta vol­na fel kérésünket. Azonban hiába küldtük el Bálint Csanádnak újabb kutatási progra­munkat, ő nem állt szóba "amatőrökkel".