1986. óta Ös-Kajánként harcol ellenem Magyar Kálmán, mert veszélyeztettem kutatási álláspontját. Mindig a "tudomány nevében" védekezett ellenem, védte territó­riumát. Szerinte nekem hely történészként, amatőrként nincs jogom átlépni a régészet tiltott határait. A proletárdiktatúra előírásai szerint igaza volt, jól tudta, hogy veszé­lyeztetem nemzetségi kutatása állításait, mivel én közöltem is, hogy mást bizonyítok, mint Ő. Felfedezéseimet Magyar Kálmán "optikai csalódásoknak" tartotta, bizonytalan feltevéseknek. Ezért 1997-ig vagy támadott, vagy semmibe vett. Az akadémiai elisme­rés hatására látszólag változtatott felfogásán.

  1987-ben Magyar Kálmán az alábbi érvekkel tiltotta meg lektorként a ,,megtalálhatók-e az ősi Somogyország nyomai?" című tanulmányomat, első kutatási progra­momat: "Természetesen megtalálhatóak! !! A kérdés mély értelmű, egyenértékű azzal, hogy járunk-e két lábon?! Avagy gondolkodjunk is önmagunkba mélyedve, önmagunk képesség és tudásanyagát mérlegelve. Nem kétséges az ars poetica! Csodálkozom a történész igazgatón! Az iskolai oktatáshoz olvasni, olvasni, valóban olvasni kellene a szakirodalmat, mert Somogy eredményei épp a honfoglaláskor kutatásával kapcsolat­ban SZÁMOSAK!... Aki ilyen felfogással járja a terepet, óhatatlanul régésznek kép­zeli magát. Erős optikai csalódás! A szerző mindent kutatni akar és védeni, nem tud szelektálni. Ezért kétségbeesésében jajong."

  Egy pozitívum, - ekkor még történésznek nevez, míg 1999. után mindig "lelet­bejelentőként" említ...