Míg egy éven át közösen nyilatkoztunk mindenhol, a második ásatástói a régészek nélkülem és ellenünkre adtak tájékoztatást a sajtónak, médiának. Félreérthetetlenül közölték, hogy az ásatást múzeuminak tartják, s kutatói szerepemet elvették. Feltűnő volt, hogy a rovásírásos leletről kezdetben említést sem tettek. Amikor Kiss Ágota, Berkesi Gyula mindezt látták, s megtudták azt is, hogy Gömöri János ugyanazt a megfejtést ismertette az alapítvány elnökével, mint az övéké, akkor újságírót hívtak a helyszínre, s tiltakoztak a kirekesztés, a hallgatás ellen. 7

A régészeknek májusi konferenciánkon kellett számot adniuk a feltárásról, a rovásírásos cserépről. Ezért én nem akartam egy újabb egyoldalú sajtótájékoztatást, mivel az ásatásvezető ekkor külföldön volt. Ám hiába tiltottam, az első megfejtésről a Demokrata tájékoztatást adott. A cikknek több olyan megállapítása van, amivel nem értek egyet, de sokkal több az, amit fontosnak tartok.

Mivel Magyar Kálmán külföldön volt, ezért konferenciánkon az ásatásról csak Gömöri János szólt, a rovásírásos cserépről pedig Vékony Gábor szakértő beszélt. Sem az eredeti cserép, sem hiteles fényképe nem volt látható a helyszínen. A sok meghívott szakértő ezen felháborodott. Így nem lehetett tisztázni, a felvetődött nézeteltéréseket. Vékony és Berkesi egyaránt saját álláspontját, igazát hangoztatta. 8

Sokan kifogásolták azt is, hogy miért csak egy ember kapott felkérést a megfejtésre, hiszen ezt észérvvel aligha lehet indokolni. Más kifogások is elhangzottak, de erről most nem írok.

Budapesten a Régészeti Intézet igazgatója a megyei múzeummal úgy szervezett kerekasztal beszélgetést, hogy arra sem alapítványunkat, sem engem nem hívtak meg. Mivel Fodor István felkért szakértőként tapasztalataira hivatkozva leírta, hogya bűi ásatás az én 1 988-as kutatási programom következménye, ezért az utolsó nap meghívást kaptam, jelen is voltam, de szót nem kaptam.

 

Amikor alapítványunk elnöke fényképet kért a cserépről azért, hogy szponzorainknak tájékoztatást adjunk, kiadványunkba képet közöljünk, akkor Magyar Kálmán azzal tagadta meg a kérést, hogy nem volt pénzük fényképezésre. Négy hónappal később úgy kaptunk felvételt, hogyafényképészt meg kellett fizetnünk, a szerzői jogot meg kellett vásárolnunk.

A megyei tájékoztatót is nélkülünk akarták szervezni, de a megyei vezetők meghívattak bennünket és szót adattak nekem is, alapítványunk érdemeít pedig jutalommal ismerték el. Megígérték, hogy tanulmányomat a múzeum megjelenteti.( Ez meg is történt.)

A negyedik konferenciánkon Fajszon, úgy adattunk tájékoztatást a rovásírásos fúvókáról, hogyameghívón ott volt a hiteles fénykép, a helyszínen pedig az eredeti fúvóka. Hat szakértő mondott véleményt. Természetesen a" feltárók" és Vékony Gábor is jelen volt. Konferenciánk kiadványa a közeljövőben mindezt tanúsítja.