A lelöhelyet és az ásatást nem csupán támogatóink, de a minisztérium illetéke­sei sem nézhették meg. A lelöhelyet ugyanis a régészek vizesárokban védték, ezért a fóliákat nem lehetett nyolc hónapon át felszednj. Ezért hiába hívtuk ide az államtitkárt, minisztert, képviselöket, szponzorainkat, nem mentünk velük ,,kacsaúsztatókhoz." Ill. konferenciánk elöadóit, szakembereit programunknak megfelelően elvittük a hely­színre, de ök is csak a vízesárkokat láthatták!. . .

  Hasonlóképpen rejtették előlünk a rovásírásos cserepet is. Amikor fényképet kért alapítványunk elnöke a cserépröl, akkor Magyar Kálmán azt válaszolta 1999. de­cemberében, hogy nem volt pénz a lelet lefényképezésére, de bizalmi ok miatt sem küldene fényképet az alapítványnak, szponzorainknak. A leletről2000-ben kaptunk másolatot úgy, hogy megvásároltuk a szerzői jogot. IV. konferenciánkon Magyar Kálmánnak be kellett mutatnia a leletet is, és ekkor beszámolt nekünk is.

  A rovásírásos lelet ahelyett, hogy kutatási programunk sikerét elösegítette vol­na, inkább bukásunkat okozta. Elterelték vele a régészek a figyelmet avaskohászati telepekröl, pályázatunkról. Hónapokon keresztül a sajtó a kettős honfoglalást igazoló rovásírásos lel ettől volt hangos, és a két régész dicsőségétől... Az ásatásvezető "Új korszakot alkot a lelet!" címmel közölte a szenzációt. Vékony Gáborral együtt a régé­szek azt állították, hogy a X. ~zázad előtt székelyeknek kellett lenniük Somogyban, miközben erről semmiféle történeti és régészeti bizonyítékot nem tudtak felmutatni...

  Mi ebben a vitában nem vettünk részt mindaddig, amíg nem tudtuk meg, hogy pályázatunkat a minisztérium miért utasította el. Mivel indoklást csak többszöri kérés­re a miniszterelnök kabinetirodája által kaptam, ezért csak 2000. január 9-én tiltakoz­tam először a régészek "tudományos" kisajátításai ellen.

  Idézek a kabinetfónök leveléből: ,,Alsóbűtől 30 kilométerre Somogyfajszon már létesült «in situ» kiállítóhely. A földrajzi közelség nem indokolja, hogy hasonló be­mutatóhely létesüljön Bűn, miközben Somogyfajszon is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik' a kiálIítóhely fenntartása, a védelem. A minisztérium támogatása önmagában mit sem ér a helyi önkormányzatok, a megyei múzeum és a szakmai célok megvalósí­tását szolgáló alapítvány folyamatos szerepvállalása nélkül."

  Az elutasítási indoklásból kiderült, hogy bukásunkat az összefogás hiánya és a régészek félrevezető indokolása, szakmai munkájuk fogyatékosságai okozták. A mi­nisztérium és alapítVányunk közé felépült a régészeti céhszemlélet várfala. A bontást újra kell' kezdenünk. Szerencsére a hivatásos történészek és régészek közt mára már sok a szövetségesünk, a támogatónk, akik a tudományos háború idején szót emeltek kirekesztésünk ellen. A neveket nem sorolom.